Tervezni kell a megváltozott munkaképességűek alkalmazását
Bár a kormány és azon belül is a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jelenleg is folyamatosan dolgozik a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci visszavezetésének koncepcióján, a foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi szakértők, de az elmúlt év piaci tapasztalatai alapján a munkaközvetítők is úgy vélik, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására sem általában, sem pedig tömeges méretekben egyáltalán nincs felkészülve a magyar munkaadók túlnyomó többsége. A munkaerőpiacon jelenleg igényelt szaktudás és készségek hiányától eltekintve ugyanis számos egyéb problémát kell elhárítani ezen speciális érzékenységű munkavállalói csoport foglalkoztatása útjából. Ez egyértelműen kiderült, amikor a közel egymillió forintra emelt rehabilitációs járulék megfizetését elkerülendő, számos cég megpróbálkozott a megváltozott munkaképességű, esetenként rokkantnyugdíjas dolgozók alkalmazásával. Átgondolt tervezés szükséges
A gondok ott kezdődnek, hogy a munkaadók többsége nem méri fel előre, hogy egyáltalán van-e olyan munkaköre, amelyben egy megváltozott munkaképességű munkavállalót tudna foglalkoztatni. Igaz, ennek felmérését az is nehezíti, hogy sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy hányféle születéstől meglévő vagy később szerzett − szellemi, érzékszervi, mozgásbeli vagy belszervi − egészségkárosodás létezik és hogy azoknak mi a mindennapi életben rendszeresen jelentkező velejárója, valamint hogy az alapprobléma mellett szövődményként fellépő kísérő betegségek is rendszeres üzemorvosi gondozást igényelnek − mondja Kővágó István üzemi szakorvos, az 1. Sz. Üzemegészségügyi Kft. minőségirányítási vezetője. Különbséget kell tenni a rokkantnyugdíjasok és a megváltozott munkaképességűek között. Ha a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása a téma, sokan úgy vélik, az érintettek többsége a munkanélküliség elől menekülve százalékoltatta le magát, arról azonban kevés szó esik, hogy a munkanélküliség, különösen pedig a tartós munkanélküliség maga is okozhat komoly fizikai és lelki egészségkárosodást, amelyre a foglalkoztatás tartóssága érdekében tekintettel kell lenni. Megváltozott munkaképességűnek számít az a gyári munkás is, aki egy munkabalesetben elvesztette egy-két ujját, a kerekes székesek vagy a siketek, vakok, de akár a súlyos cukorbetegség vagy rosszindulatú daganat miatt leszázalékoltak vagy épp azok is, akik a korábbi munkakörükben nem foglalkoztathatóak egy, a munkavégzés során kialakult allergia miatt. Igaz, kedvezmény a munkáltatóknak csak azok után a megváltozott munkaképességű munkavállalók után jár, akiknek egészségkárosodása eléri a 40 százalékot.
Fontos a szakértők bevonása is
A szakértő szerint mielőtt bármely munkaadó meghirdetne egy állást megváltozott munkaképességűeknek, érdemes lenne a munkavédelmi szakértőjével, az üzemorvosával és a hr-szakemberével közösen átgondolni, hogy milyen munkakör adódna, ahol foglalkoztatni tudnák az érintetteket. Azt is figyelembe kellene venni, hogy az milyen munkakörnyezetet, illetve abból eredő fizikai vagy pszichés megterhelést, naponta jelentkező feladatokat jelent és azt hozzávetőleg milyen mértékű egészségkárosodás, megmaradt munkaképesség mellett tudja ellátni egy megváltozott munkaképességű. Azt sem árt végiggondolni, hogy ehhez esetleg mekkora átalakításra lenne szükség az adott cég telephelyén, például akadálymentesíteni kell-e az épületet vagy új számítógépes programot, eszközt kell-e beszerezni és hogy mindez − beleértve a szokásosnál gyakoribb üzemorvosi vizsgálatokat is − mekkora költséggel járna. Az egészséges dolgozókkal azonos munkakörnyezetben, munkahelyi megterhelés, elvárások mellett foglalkoztatott megváltozott munkaképességűeket jóval nagyobb igénybevételnek teszik ki, úgy pszichés, mint fizikai értelemben. Ezért lehet lényeges esetükben a részmunkaidő. A részleges munkaképesség-vesztés sokszor a százalékban mért testi fogyatéknál jóval nagyobb lelki terhet jelent. Egy fuvolaművész egyetlen ujjának elvesztése egy ígéretes karrier korai lezárását okozhatja, noha a százalékban mérhető veszteség viszonylag csekély. A megváltozott munkaképességűek esetében nemcsak az előzetes alkalmassági vizsgálat fontos − melynek során megállapítják, hogy a fennálló akadályozottság és aktuális egészségügyi állapotuk alapján milyen korlátozásokkal alkalmasak az adott munkakör betöltésére −, hanem a dolgozó időszakos, a szokásosnál jóval gyakoribb üzemorvosi ellenőrzése is. Ennek során derül ki, hogy változott-e és ha igen, mennyiben a munkavállaló egészségi állapota, illetve a változatlan feltételek melletti további munkavégzés ronthat-e az állapotukon. Ha igen, újabb korlátozásokra van szükség vagy meg kell fontolni a dolgozó más munkakörben való foglalkoztatását.
A munkatársak támogatása is kell a sikerhez
Azt sem árt felmérniük a munkaadóknak, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása nagyobb munkabiztonsági kockázatot is jelent: egyrészt az érintettek egyes csoportjainak több időbe telik vagy nehézséget okozhat a baleseti veszély felismerése érzékszervi vagy értelmi akadályoztatás miatt, másrészt a balesetek elkerülésének kivitelezése is jelenthet problémát. Fontos annak is utánajárni, hogy kialakítható-e a támogató munkahelyi környezet − mondta Kővágó István. Például hogy az egészséges munkavállalók és a közvetlen munkahelyi vezető hogyan fogadnák a megváltozott munkaképességű kollégájukat, segítenék-e a beilleszkedését, el tudnák-e fogadni, hogy utóbbinak rövidebb a munkaideje, esetleg könnyített munkafeltételek mellett foglalkoztatják. Ha a válasz igen, csak akkor érdemes álláshirdetést feladni és kiválasztani az új dolgozókat.
