| Rozalinda | Dátum: Péntek, 2011-12-09, 18.55 | Üzenet # 51 |
|
Közlegény
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 2
Állapot: Offline
| Üdvözlök Mindenkit!
El sem tudom mondani, hogy mennyire el vagyok keseredve és még most sem tudom elhinni, hogy Én ezekre az emberekre szavaztam, akik most a szó legszorosabb értelmében tönkre tesznek. Szidtam az előző kormányt, hogy 4 évig nem emeltek a 27.000.-Ft.-on, és bíztam abban, hogy majd EZEK. Hát jól elintéznek bennünket. Van egy 4 órás állásom, keresek vele kemény 28.000 Ft-ot, a kettő együtt is borzasztó kevés volt, de ha most az egyiket elveszítem, mehetek a híd alá vagy készíthetem a kötelet!!!! Mindenkivel együttérzek, aki hasonló helyzetbe kerül, én már napok óta nem alszom emiatt.
|
| |
| |
| wica | Dátum: Péntek, 2011-12-09, 21.31 | Üzenet # 55 |
|
Közlegény
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 4
Állapot: Offline
| Szia Rozalinda!
Én már nem is tudok mit mondani, elkeseredésem határtalan, jelenleg bírósági ügyem van, az orvosszakértőnél már voltam, várom a bírósági határozatot. Nem tudom fogalmam sincs mi lesz ha...., ebbe bele sem merem gondolni, 7 évig voltam 67 %-on, most simán levettek tavaly 42-re. Persze semmi indok, hogy miből gyógyultam ki.
Hát nem tudom, de sajnos szinte más már nem is foglalkoztat, megélni nem tudok a 27.000Ft-ból, viszont dolgozni sem tudok, mert nem tudok ülni 1 órát sem, állni meg végképp. SZép esélyeim vannak a munkára.
|
| |
| |
| Nap-lemente | Dátum: Vasárnap, 2011-12-11, 17.30 | Üzenet # 57 |
 Közlegény
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 16
Állapot: Offline
| Rokkantvadászat
Immár több mint egy éve folyik Magyarországon a rokkantak elleni hajtóvadászat. Rögeszmévé fejlődött a téveszme, hogy egy megroggyant ország minden bajának okozói a rokkantak.
„Magyarországon rendkívül negatívan hat a foglalkoztatásra a rokkanttá nyilvánítás rendszerét körülvevő számos csalás és visszaélés. A következmény: régiónk többi országához képest hazánkban kétszeres a rokkantak aránya. Ekkora különbséget semmilyen valóságos körülmény nem indokol, nincs tehát ennyi magyar ember, aki ne tudna valamilyen betegség, vagy fogyaték miatt munkát vállalni.” (Széll Kálmán terv)
A bűnbak tehát megneveztetett. Indulhatott a vadászat, és a rokkantak száma egyre nőtt mint a horgász hala a meséjében. Legfelkészületlenebb döntéshozóink már csaknem egymillió „vadászható” rokkantról beszéltek érzékeltetve, hogy legalább a felük szimuláns.
Meg is indult a csalózás, felpörgött a gépezet, rohant mindenki álrokkantat találni. Szimuláns ugyan nem nagyon akadt, az esetleg munkára foghatók száma mára már kormányzat szerint is elenyésző. De az előítélet még tartja magát, sőt most törvény rangjára akarják emelni.
Érdemes-e néhány tízezer egészségkárosodott emberrel megnövelni a munkanélküliek táborát, csak, hogy kielégítsük a tudatlanok vérszomját? A Széll Kálmán tervben két régmúlt technika pontatlan értelmezéséből adódóan beszélnek blődségeket. A ’90-es évek elején volt bevett társadalmi gyakorlat az ötvenes éveiket taposó a munkaerőpiacról kiebrudalt munkavállalók rokkantosításba menekítése. Velük – átmenetileg - tényleg felduzzadt a rokkantak száma. De ezek az emberek ma már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, beszélni beszélhetünk róla, kiöregedtek már ők a munkára foghatók világából. Korrigálva a hibát őket ezért a jövőre átsorolják az öregségi nyugdíjasok közé. Ezzel a csaknem nyolcszázezres rokkant tömeg kevesebb, mint felére csökken. ( Ez a törvény legpozitívabb, egyetlen dicsérhető eleme) Vadászható rokkant tehát már csak: cc 380 ezer fő.
Egyenetlen területi megoszlásban: Soltész államtitkár úr rácsodálkozott arra, hogy a rokkantságot az ország legelmaradottabb területeken találjuk meg. Jó ha tudja az államtitkár úr, a szegénység és a nyomor, betegség együtt jár. A kilencvenes évek óta megfigyelhető tendencia, hogy a magyar munkavállaló nem megy táppénzre, inkább betegen is dolgozik, mert félti az állását. Egy egyszerű influenzát éppúgy lábon próbál meg kihúzni, mint egy komolyabb egészségkárosodást. Na most, ahol már semmi munka, nincs akkor mit veszíthet ha jelentkezik rokkantnak? Valami betegsége biztos van, hisz a kevés jövedelméből nem jutott neki helyes egészségmagatartásra, gyógykezelésre. A munkanélküliség, a betegség, és a rokkantság együtt járásában nincs tehát semmi magyar sajátosság, inkább az a furcsa, hogy ez az alapvetőnek tartott ismeret még nem evidens minden döntéshozó számára.
A rokkantság fogalmának megváltozása Az ezredforduló után megfogalmazódott egy szigorítási és egy szemléletváltási igény a rokkantosításban. 2008 január egytől már nem azt nézi az erre hivatott bizottság hogy az illető képes e korábbi munkáját elvégezni, hanem azt, hogy maradt e annyi munkavégző képessége a megbetegedettnek, hogy az még elfogadható arányban értékesíthető a munkaerőpiacon. A szigorítás eredményeként csökkent a rokkantsági vizsgálatra jelentkezések száma. ( Átmenetileg persze ez nőhet, ha tartós marad a gazdasági visszaesés vagy stagnálás)
Mivel a rokkantak közé belépők száma csökken és a természetes fogyás esetükben magasabb az átlagnépességnél az rokkantak összlétszáma is elkezdett apadni.
A szemléletváltás másik eleme a rehabilitáció megnövelése volt. Az egészségkárosodott személyt segíteni kell a mielőbbi egészségi állapotának lehetséges helyreállásában, szociális talpra állásban, és a munka világába történő visszakerülésben. Ezzel elméletben természetesen mindenki egyetért. De azt a jelenlegi törvénytervezet alkotói is tudják, hogy hiába rehabilitálunk közepes hatásfokkal egy élete delén járó embert, ettől ő nem lesz vonzó a munkaerőpiacon. Negyvenöt év felett már nagyon nehéz munkahelyet találni, félig átképzetten és többé-kevésbé gyógyultan, meg érdemi munkát megvalósítani szinte kizárt. Társadalmi szinten ez az jelenti, hogy feleslegesen kidobott pénz a minimális rehabilitáció, amit nyugodtan nevezhetünk csak összekalapálásnak.
Ezért törvénytervezet, saját bevezetőjének is ellentmondva, azokat, akiknek kevesebb, mint öt éve van hátra saját öregségi nyugdíjkorhatáruk betöltéséhez békén hagyná. Szintén reménytelennek ítéli meg a jelenlegi I., II csoportos rokkantak komplex rehabilitációját. Emberi jogaik, ide vagy oda, ők sem részesülhetnek a komplex rehabilitáció áldásaiban. Kapnak annyit, mint eddig. Többet rájuk költeni, azaz rehabilitálni őket már nem érdemes ismeri el a tervezet. Egyénileg ez egy sablonszöveg: „rehabilitálható, de komplex rehabilitációja nem javasolt” Ennyi, leírták.
Kiesnek hát a munkára fogható körből ők is, de maradt még vadászható: olyan kétszázezer fő. Két fő csoportban :
A megközelítően 110 ezer III. csoportú „vadászható” rokkantnyugdíjas esetében olyan húsz százaléknál változtat – csökkent - a bizottság az egészségügyi károsodottság mértékén. (Bár ezen megállapítások némelyike is csodatétel kategóriájába tartozik. Jelenleg kétezer per zajlik a rokkantsági fok vitatása következtében, döntően az egészségkárosodottaknak van igazuk. )
A rehabilitációs ellátásban részesülők esetében gyenge harmadrész az, aki ideig óráig meg tud kapaszkodni a munkaerőpiacon. Hozzájuk számítják a szociális járadékosokat ez olyan kilencvenezer ember.
Az összesen kétszázezer főből tehát olyan 30-40 ezer fő visszaterelését látják elképzelhetőnek egy két évre a munkaerő piacra. Hogy miért csak ilyen keveset? Mert sem valódi, azaz komplex rehabilitáció, sem tényleges munkaerő szükséglet nincs jelenleg.
Jelenlegi komplex rehabilitáció eszköztelenségét jelzi, hogy az állami statisztikák szerint is mindössze 25-30 %ját sikerül újra munkába helyezni. Arról, hogy ez esetleg csak időszakos és képtelen megragadni a rehabilitált a munkahelyen természetesen nem vezetünk statisztikát.
Nincs kommunikáció a szigorítást sürgető, Dr. Lanczendorfer Erzsébet kereszténydemokrata (?) országgyűlési képviselő, és az egészségkárosodottak mentésére fellépő katolikus egyház, a Máltai Szeretetszolgálat, és Róma püspöke között, jól jelzi, hogy az egyházak egyre inkább a szigorítások miatt a megnyomorodott emberek sokoldalú mentésére állnak át. A képviselő asszony, meg megtagadva 2007-es önmagát, ma már az egészségkárosodottakat hibáztatja azért, mert azok nem tudnak visszakerülni a munkaerőpiacra. Kár hogy nem Róma püspöke dönt a magyar országgyűlésben az egészségkárosodottakkal kapcsolatban. Pedig a képviselő asszonynak már csak hivatalból is tudnia kellene, hogy a „Kelj fel és járj” csak arra hivatottak esetében jelent valódi segítséget. A többieknél marad, a csökkent munkaképesség esetleg csökkent ezért muszájból kiegészített kereset, és majd ha elterjed akkor az atipikus foglalkoztatás. Ezek nélkül a rehabilitáltak üldözésének megszavazása méltatlan minden humánus, vallásos embernek.
A magyar gazdaság nem azért foglalkoztatja csak mindössze 55 %-ját a munkaképes korú lakosságnak, mert a többi nem akar dolgozni. Hanem mert nincs több munkavállalóra szüksége. Az egészségkárosodott személy akkor lesz keresett munkaerő és valóban többlettermelő, ha növekszik a gazdaság. Addig csak vagy a munkanélküliek egy agyon szekált és ettől költséges részét alkotja a ráerőszakolt színlelt rehabilitációs részleggel, vagy pedig sajátos módon a kedvezmények által kiszorítja az állások egy részéből az egészségeseket. Azaz nem lesz több munkahely, csak államköltségen megtámogatott egészségkárosodottak kerülnek az egészséges dolgozók helyére.
Összegezve sebtében és munkaerő-piaci és költségvetési hatásait nem megfelelően végiggondolt tervezetet állítottak össze. Ennek csak egyik következménye, hogy a megálmodott megtakarítás töredékét sem érheti el a költségvetés, miközben a másik oldalon jelentős kiadások keletkeznek. Új intézményrendszert kell létrehozni kétszázezer gondozottra. (Hisz a folyamatban mindenki részt vesz valameddig, és hát vannak új belépők. Többszörösére kell növelni a képzési kiadásokat, miközben az érintett családok számára is megnövekednek a kifizetendő szociális juttatások. Miközben az általános pénzhiány miatt éppen összeomlani készül az egyszerű, minimális értékteremtő munkára felépített foglalkoztatói hálózat. Tehát olyan évi 15 milliárd forint költséggel elérünk olyan évi 10 milliárd forint megtakarítást. Ez nem tűnik logikus, sem pedig a beépített kényszertömeg miatt humánus, ha úgy tetszik keresztényi megoldásnak. Rossz a törvénytervezet.. Újra kellene tervezni.
Spitzer Tibor
Szociológus, politológus
Szakvizsgázott szociális munkás
Spicivas # e-mail 2011.12.11. 15:19
Nos ha tetszik a szöveg, akkor ráér valaki fabrikálni egy szöveget mellé ?
Mondjuk, hogy alulírottak egyetértünk a levél szellemiségével és kérjük a T. Országgyűlést, hogy jelen előterjesztést vonja vissza és szociális szakemberek, rehabilitációs szakemberek az érintettek, és az érdekképviseletek bevonásával kezdjen tárgyalásokat egy a társadalmi reintegrálást lehetővé tévő törvényről.
És akkor tegyük fel a peticiók oldalra, küldjük mindenfelé, és mindenki jelezzen vissza, most még csoportozok majd utána , közben tudók belenézni a fórumba.
Nap-lemente # e-mail 2011.12.11. 15:59
Sziasztok...szép délutánt mindenkinek!
Spicivas!
Erre az oldalra gondoltok, hogy felraknátok a levelet??
http://www.peticiok.com/
===================
===================Hozzáadva (2011-12-11, 17.30)
---------------------------------------------
Rokkantvadászat
Immár több mint egy éve folyik Magyarországon a rokkantak elleni hajtóvadászat. Rögeszmévé fejlődött a téveszme, hogy egy megroggyant ország minden bajának okozói a rokkantak.
„Magyarországon rendkívül negatívan hat a foglalkoztatásra a rokkanttá nyilvánítás rendszerét körülvevő számos csalás és visszaélés. A következmény: régiónk többi országához képest hazánkban kétszeres a rokkantak aránya. Ekkora különbséget semmilyen valóságos körülmény nem indokol, nincs tehát ennyi magyar ember, aki ne tudna valamilyen betegség, vagy fogyaték miatt munkát vállalni.” (Széll Kálmán terv)
A bűnbak tehát megneveztetett. Indulhatott a vadászat, és a rokkantak száma egyre nőtt mint a horgász hala a meséjében. Legfelkészületlenebb döntéshozóink már csaknem egymillió „vadászható” rokkantról beszéltek érzékeltetve, hogy legalább a felük szimuláns.
Meg is indult a csalózás, felpörgött a gépezet, rohant mindenki álrokkantat találni. Szimuláns ugyan nem nagyon akadt, az esetleg munkára foghatók száma mára már kormányzat szerint is elenyésző. De az előítélet még tartja magát, sőt most törvény rangjára akarják emelni.
Érdemes-e néhány tízezer egészségkárosodott emberrel megnövelni a munkanélküliek táborát, csak, hogy kielégítsük a tudatlanok vérszomját? A Széll Kálmán tervben két régmúlt technika pontatlan értelmezéséből adódóan beszélnek blődségeket. A ’90-es évek elején volt bevett társadalmi gyakorlat az ötvenes éveiket taposó a munkaerőpiacról kiebrudalt munkavállalók rokkantosításba menekítése. Velük – átmenetileg - tényleg felduzzadt a rokkantak száma. De ezek az emberek ma már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, beszélni beszélhetünk róla, kiöregedtek már ők a munkára foghatók világából. Korrigálva a hibát őket ezért a jövőre átsorolják az öregségi nyugdíjasok közé. Ezzel a csaknem nyolcszázezres rokkant tömeg kevesebb, mint felére csökken. ( Ez a törvény legpozitívabb, egyetlen dicsérhető eleme) Vadászható rokkant tehát már csak: cc 380 ezer fő.
Egyenetlen területi megoszlásban: Soltész államtitkár úr rácsodálkozott arra, hogy a rokkantságot az ország legelmaradottabb területeken találjuk meg. Jó ha tudja az államtitkár úr, a szegénység és a nyomor, betegség együtt jár. A kilencvenes évek óta megfigyelhető tendencia, hogy a magyar munkavállaló nem megy táppénzre, inkább betegen is dolgozik, mert félti az állását. Egy egyszerű influenzát éppúgy lábon próbál meg kihúzni, mint egy komolyabb egészségkárosodást. Na most, ahol már semmi munka, nincs akkor mit veszíthet ha jelentkezik rokkantnak? Valami betegsége biztos van, hisz a kevés jövedelméből nem jutott neki helyes egészségmagatartásra, gyógykezelésre. A munkanélküliség, a betegség, és a rokkantság együtt járásában nincs tehát semmi magyar sajátosság, inkább az a furcsa, hogy ez az alapvetőnek tartott ismeret még nem evidens minden döntéshozó számára.
A rokkantság fogalmának megváltozása Az ezredforduló után megfogalmazódott egy szigorítási és egy szemléletváltási igény a rokkantosításban. 2008 január egytől már nem azt nézi az erre hivatott bizottság hogy az illető képes e korábbi munkáját elvégezni, hanem azt, hogy maradt e annyi munkavégző képessége a megbetegedettnek, hogy az még elfogadható arányban értékesíthető a munkaerőpiacon. A szigorítás eredményeként csökkent a rokkantsági vizsgálatra jelentkezések száma. ( Átmenetileg persze ez nőhet, ha tartós marad a gazdasági visszaesés vagy stagnálás)
Mivel a rokkantak közé belépők száma csökken és a természetes fogyás esetükben magasabb az átlagnépességnél az rokkantak összlétszáma is elkezdett apadni.
A szemléletváltás másik eleme a rehabilitáció megnövelése volt. Az egészségkárosodott személyt segíteni kell a mielőbbi egészségi állapotának lehetséges helyreállásában, szociális talpra állásban, és a munka világába történő visszakerülésben. Ezzel elméletben természetesen mindenki egyetért. De azt a jelenlegi törvénytervezet alkotói is tudják, hogy hiába rehabilitálunk közepes hatásfokkal egy élete delén járó embert, ettől ő nem lesz vonzó a munkaerőpiacon. Negyvenöt év felett már nagyon nehéz munkahelyet találni, félig átképzetten és többé-kevésbé gyógyultan, meg érdemi munkát megvalósítani szinte kizárt. Társadalmi szinten ez az jelenti, hogy feleslegesen kidobott pénz a minimális rehabilitáció, amit nyugodtan nevezhetünk csak összekalapálásnak.
Ezért törvénytervezet, saját bevezetőjének is ellentmondva, azokat, akiknek kevesebb, mint öt éve van hátra saját öregségi nyugdíjkorhatáruk betöltéséhez békén hagyná. Szintén reménytelennek ítéli meg a jelenlegi I., II csoportos rokkantak komplex rehabilitációját. Emberi jogaik, ide vagy oda, ők sem részesülhetnek a komplex rehabilitáció áldásaiban. Kapnak annyit, mint eddig. Többet rájuk költeni, azaz rehabilitálni őket már nem érdemes ismeri el a tervezet. Egyénileg ez egy sablonszöveg: „rehabilitálható, de komplex rehabilitációja nem javasolt” Ennyi, leírták.
Kiesnek hát a munkára fogható körből ők is, de maradt még vadászható: olyan kétszázezer fő. Két fő csoportban :
A megközelítően 110 ezer III. csoportú „vadászható” rokkantnyugdíjas esetében olyan húsz százaléknál változtat – csökkent - a bizottság az egészségügyi károsodottság mértékén. (Bár ezen megállapítások némelyike is csodatétel kategóriájába tartozik. Jelenleg kétezer per zajlik a rokkantsági fok vitatása következtében, döntően az egészségkárosodottaknak van igazuk. )
A rehabilitációs ellátásban részesülők esetében gyenge harmadrész az, aki ideig óráig meg tud kapaszkodni a munkaerőpiacon. Hozzájuk számítják a szociális járadékosokat ez olyan kilencvenezer ember.
Az összesen kétszázezer főből tehát olyan 30-40 ezer fő visszaterelését látják elképzelhetőnek egy két évre a munkaerő piacra. Hogy miért csak ilyen keveset? Mert sem valódi, azaz komplex rehabilitáció, sem tényleges munkaerő szükséglet nincs jelenleg.
Jelenlegi komplex rehabilitáció eszköztelenségét jelzi, hogy az állami statisztikák szerint is mindössze 25-30 %ját sikerül újra munkába helyezni. Arról, hogy ez esetleg csak időszakos és képtelen megragadni a rehabilitált a munkahelyen természetesen nem vezetünk statisztikát.
Nincs kommunikáció a szigorítást sürgető, Dr. Lanczendorfer Erzsébet kereszténydemokrata (?) országgyűlési képviselő, és az egészségkárosodottak mentésére fellépő katolikus egyház, a Máltai Szeretetszolgálat, és Róma püspöke között, jól jelzi, hogy az egyházak egyre inkább a szigorítások miatt a megnyomorodott emberek sokoldalú mentésére állnak át. A képviselő asszony, meg megtagadva 2007-es önmagát, ma már az egészségkárosodottakat hibáztatja azért, mert azok nem tudnak visszakerülni a munkaerőpiacra. Kár hogy nem Róma püspöke dönt a magyar országgyűlésben az egészségkárosodottakkal kapcsolatban. Pedig a képviselő asszonynak már csak hivatalból is tudnia kellene, hogy a „Kelj fel és járj” csak arra hivatottak esetében jelent valódi segítséget. A többieknél marad, a csökkent munkaképesség esetleg csökkent ezért muszájból kiegészített kereset, és majd ha elterjed akkor az atipikus foglalkoztatás. Ezek nélkül a rehabilitáltak üldözésének megszavazása méltatlan minden humánus, vallásos embernek.
A magyar gazdaság nem azért foglalkoztatja csak mindössze 55 %-ját a munkaképes korú lakosságnak, mert a többi nem akar dolgozni. Hanem mert nincs több munkavállalóra szüksége. Az egészségkárosodott személy akkor lesz keresett munkaerő és valóban többlettermelő, ha növekszik a gazdaság. Addig csak vagy a munkanélküliek egy agyon szekált és ettől költséges részét alkotja a ráerőszakolt színlelt rehabilitációs részleggel, vagy pedig sajátos módon a kedvezmények által kiszorítja az állások egy részéből az egészségeseket. Azaz nem lesz több munkahely, csak államköltségen megtámogatott egészségkárosodottak kerülnek az egészséges dolgozók helyére.
Összegezve sebtében és munkaerő-piaci és költségvetési hatásait nem megfelelően végiggondolt tervezetet állítottak össze. Ennek csak egyik következménye, hogy a megálmodott megtakarítás töredékét sem érheti el a költségvetés, miközben a másik oldalon jelentős kiadások keletkeznek. Új intézményrendszert kell létrehozni kétszázezer gondozottra. (Hisz a folyamatban mindenki részt vesz valameddig, és hát vannak új belépők. Többszörösére kell növelni a képzési kiadásokat, miközben az érintett családok számára is megnövekednek a kifizetendő szociális juttatások. Miközben az általános pénzhiány miatt éppen összeomlani készül az egyszerű, minimális értékteremtő munkára felépített foglalkoztatói hálózat. Tehát olyan évi 15 milliárd forint költséggel elérünk olyan évi 10 milliárd forint megtakarítást. Ez nem tűnik logikus, sem pedig a beépített kényszertömeg miatt humánus, ha úgy tetszik keresztényi megoldásnak. Rossz a törvénytervezet.. Újra kellene tervezni.
Spitzer Tibor
Szociológus, politológus
Szakvizsgázott szociális munkás
Alulírottak egyetértünk a „Rokkantvadászat” című szakmai vélemény levél tartalmával.
Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a T/5000 A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról című törvény-tervezet előterjesztését vonja vissza és szociális szakemberek, rehabilitációs szakemberek az érintettek és azok érdekképviseleteinek bevonásával kezdjen tárgyalásokat egy a társadalmi reintegrálást lehetővé tévő törvényről.
|
| |
| |
Üdvözlök mindenkit, már a másik fórumban olvastalak benneteket, de ott nem regiztem, csak csendes szemlélője voltam az eseményeknek, sajnos mindenhol vannak emberek akik csak a más kárának tudnak örülni, sőt még bujtogatja is a másikat. remélem itt más lesz. Ezért is regiztem.